Janus Pannonius Múzeum
Főoldal > Régészet

Beszámoló a Pécs, Dóm téren 2018-ban végzett régészeti kutatásról

A pécsi Dóm tér burkolatcseréjét megelőző régészeti kutatások számos új információval szolgáltak a pécsi püspökvár történetével kapcsolatban. A tudományos eredményeket 2019. május 24-én 18 órakor előadóink – Tóth Zsolt (ásatásvezető)  és Buzás Gergely (konzulens) – ismertetik az érdeklődő nagyközönséggel a pécsi Magtár Látógatóközpontban (Dóm tér 6.).

 

A székesegyház déli oldala előtti terület a 19. század óta funkcionál térként. Előtte a középkori püspökvár részét képezte, az erődítés védművei és épületei vették körbe a középen elhelyezkedő udvart, amely a mai tér előzményének tekinthető.


A déli irányban meredeken lejtő, patakokkal körbevett, erdősült terület emberi hasznosítása a római kortól kezdődik: A területen alakították ki a késő római ókeresztény temetőt, a korábbi temetőterülettől elkülönítve. A korszak jellegzetes téglasírjai és sírépítményei közül több már megtekinthető a nagyközönség számára. Mivel ezek az emlékek 1,5 – 3,5 méter mélyen rejtőzködnek a mai térburkolat alatt, ezért a csak felszíni kutatást igénylő burkolatcsere során újabb korszakbeli emlék nem látott napvilágot. A járulékos beruházásként végzett csapadék elvezető közmű cseréje során vált ismerté az utolsó temetői építmény, igaz még 2016-ban. (A munkálatok második szakasza folyt 2018-ban.)


Pécs középkori neve Quinqueecclesiae, a Karoling-kori Quinque Basilicae településnévből eredeztethető, amely a 9. században öt, a kor viszonyai szerint templomnak tartható késő római temetői épületről kapta a nevét. Az egykori temetőből a szakrális kontinuitásnak köszönhetően lett település, amelynek a temploma a felújított I. számú Cella Trichora lett a Dóm tér északnyugati sarkánál. Azt már az elmúlt évek kutatásaiból megtudtuk, hogy kis kápolnaként a 16. század elejéig használták. 2018-ban annyi újat sikerült megtudni, hogy nem önálló épületként emelkedett, hanem neki volt építve a középkori belső vár nyugati oldalán emelkedő épület északi oldalának.


A püspökvár kezdeteiről, Árpád-kori és 14. századi történetéről relatíve keveset tudunk. 2018-ban a tér területén sikerült kimutatni legalább két olyan építési periódust, amelyek ezen időszakhoz köthetők.


A nagymérvű megerősítési munkálatok és építkezések a 15-16. században folytak. A vár ekkor nyerte el azt az arculatát, amely az 1543-1686 közötti hódoltság kor időszakában is nagyrészt megmaradt. Eddig is erről a periódusról tudtunk a legtöbbet, mivel erről az állapotról már ábrázolások és alaprajzok is fennmaradtak. A legtöbb falmaradvány, amely 2018-ban felszínre került, ebből az időszakból származik. Szakaszolni lehetett ezek alapján a vár kiépítésének folyamatát. Szathmári György püspök palotájának helyét is megnyugtatóan sikerült tisztázni, azonosítani lehetett az ehhez kapcsolódó megelőző bontási munkálatokat is.

 

Szerencsés módon egy hódoltság kori építési tevékenység is azonosítható lett.


Összességében komolyabb felszínmélyítés, azaz ásatás nélkül is előkerült a középkori falak körülbelül 70 százaléka. A többi és a korábbi római emlékek megőrzik titkukat az utókor
számára az új burkolat alatt.

 

Tóth Zsolt
ásatásvezető
Janus Pannonius Múzeum

Almenü

Múzeum főoldal

Hírek

Állandó kiállítások

Programok

Múzeumpedagógia

Szakmai oldalak

Keresem:

Kövess bennünket!

Kapcsolat:

Janus Pannonius Múzeum

7621 Pécs, Káptalan u. 5.

Tel: +36 72/514-040

Fax: +36 72/514-042

honlap: www.jpm.hu

e-mail: jpm@jpm.hu,

bmmijpm@gmail.com

facebook: www.facebook.com/bmmi.jpm

térkép: Google maps

twitter: twitter.com/#!/JPMuzeum

youtube: www.youtube.com/user/avarin1