Janus Pannonius Múzeum
Főoldal > Természettudomány

Árterek élővilága

A Dráva és a Duna ártere egykor összefüggő, igazi vadvízország volt. Hatalmas szlavon tölgyeikről híres erdők borították, folyókanyarok és lefűződött holtágak tarkították, mocsarakkal, lápokkal. Az összefüggő erdőségből mára csak néhány nagyobb erdőtömb maradt. A mocsári és lápi élővilág menedékei pedig a szabályozás során levágott holtmedrek. Az erdők főképpen tölgy-kőris-szil ligeterdők és gyertyános-tölgyesek, de alföldön igazi ritkaságként bükkös is megtalálható itt. A folyókat követő puhafaligetek jellemzője a buja aljnövényzet és a fákról függönyként leomló erdei szőlő, komló, vadszőlő tömege. Ritka ártéri faj a Duna mentén a fekete galagonya, a Dráva mellett pedig az Alpokból, a folyó mentén idáig lejutó, hegyi fajok, mint a hamvas éger vagy a hegyi csipkeharaszt.
A folyószabályozásokkor levágott folyókanyarok állóvizű tavakká alakultak, melyekben sok mocsári-, lápi faj megőrződött, és ma a terület talán legnagyobb természeti értékeit jelentik. Hínárnövényzetük: békalencsék és a védett, apró vízipáfrány a rucaöröm tömege, vízililiomok, mint a fehér tündérrózsa, vízitök, vagy a tündérfátyol virágszőnyege rendkívül látványos. A partokat szegélyező sásosok, nádasok mellett, néhány helyen gyönyörű éger- és kőrislápok is megmaradtak, sőt egy-két helyen igazi tőzegpáfrányos ingóláp is kialakult.
A folyószabályozásokkor levágott folyókanyarok állóvizű tavakká alakultak, melyekben sok mocsári-, lápi faj megőrződött, és ma a terület talán legnagyobb természeti értékeit jelentik. Hínárnövényzetük: békalencsék és a védett, apró vízipáfrány a rucaöröm tömege, vízililiomok, mint a fehér tündérrózsa, vízitök, vagy a tündérfátyol virágszőnyege rendkívül látványos. A partokat szegélyező sásosok, nádasok mellett, néhány helyen gyönyörű éger- és kőrislápok is megmaradtak, sőt egy-két helyen igazi tőzegpáfrányos ingóláp is kialakult.
A nedves, tocsogós ártéri rétek tavasszal boglárkáktól és mocsári gólyahírtől sárgulnak, a mélyebb részeken megjelennek a pompás kosbor bíbor gyertyái is, kiemelkedve a füvek üde zöldjéből. Ősszel virít a réti imola, az őszi kikerics az őszi vérfű és az igazi enciánkék kornis tárnics. A fás-legelőkön az egykori erdők fái: kocsányos tölgy, magyar kőris, mezei juhar, vadkörte, vadalma matuzsálemi korú és tekintélyes méretű példányai élnek - reméljük még sokáig.
Egy-egy öreg fájukon, néha még fehér gólyák is költenek, akik a környező mocsarakban és legelőkön gazdag kétéltű, hüllő és kisemlős kínálatban válogathatnak. A fehér gólya mellett, a fekete gólya is él itt, de ő már az erdők lakója. Háborítatlan területeken fészkel, csakúgy, mint a legnagyobb sasunk, a réti sas. Az erdők, a víz és a mocsarak számos más madarat is vonzanak: szürke gémek, kormoránok, kiskócsagok és bakcsók fészkelnek nagy telepekben a két folyó mentén; kerecsensólyom, barna kánya és vörös kánya is költ egy-egy nagyobb erdőtömbben; a csendes mellékágak, patakok felett apró ékszer, jégmadár suhan el mellettünk. A nádasok mélyéről ezernyi madárhang hallatszik; a vízpartokon nagy kócsag, vörös gém figyel; récék, ludak, parti madarak nagy csapatai pihennek meg vonuláskor vagy telente a nagyobb tavakban; barna rétihéják és egerészölyvek köröznek többfelé.

Almenü

Múzeum főoldal

Hírek

Állandó kiállítások

Időszaki kiállítások

Programok

Múzeumpedagógia

Szakmai oldalak

Keresem:

Kövess bennünket!

Kapcsolat:

Janus Pannonius Múzeum

7621 Pécs, Káptalan u. 5.

Tel: +36 72/514-040

Fax: +36 72/514-042

honlap: www.jpm.hu

e-mail: jpm@jpm.hu,

bmmijpm@gmail.com

facebook: www.facebook.com/bmmi.jpm

térkép: Google maps

twitter: twitter.com/#!/JPMuzeum

youtube: www.youtube.com/user/avarin1